Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Japánkert

2008.11.15

Japánkert






Az élet akkor kezdődik, amikor nekilátunk egy kert építésének.
/kínai közmondás/

 

A japánkert (nihon teien) hagyományos japán stílusban készült kert, melyet magánkertekben, nyilvános parkokban vagy buddhista templomok mellett, illetve történelmileg jelentős helyeken (pl. várak mellett) alakítanak ki.

Egy tipikus japánkertben rendszerint megtalálhatók ezek az elemek, vagy az őket jelképező dolgok: Víz, sziget, a szigetre vezető híd, lámpá leggyakrabban kőből, teaház vagy kerti pavilon



Egyes kertekbe Japán különböző részeiből hozattak díszítőköveket. A kertekben gyakori növény a bambusz és a vele rokon növényfajták, az örökzöldek – köztük a japán feketefenyő –, valamint lombhullató fák, például a juhar, illetve a páfrányok és mohák.

 

A japán sziklakert ( kareszanszui), más néven zen kert a japánkert egy fajtája, egy körülzárt, sekély homokdoboz, ami homokot, fövenyt, sziklákat, és néha füvet vagy más természeti elemet tartalmaz. A kareszanszui fő részei a sziklák és a homok, benne a tengert nem víz, hanem a hullámzó vízre emlékeztető alakzatban elgereblyézett homok jeleníti meg. Sok kareszanszui kertben a növények cseppet sem fontosak, sőt egyáltalán nincsenek is jelen. A kareszanszui kerteket gyakran egyetlen ülőhelyről kell nézni. A sziklák általában különféle kínai hegyeket jelképeznek, és azokról nevezik el őket.

Elrendezés :

Többen próbálták magyarázni a zen kert elrendezésének jelentését. Íme néhány példa:

- A föveny az óceánt jelenti, a sziklák pedig Japán szigeteit
- A sziklák egy anyatigrist jelentenek a kölykeivel, amint éppen egy sárkányhoz úszik
- A sziklák a kanji részei, és a szívet vagy az elmét szimbolizálják

Lássuk a Rjóan-dzsi sziklakert matematikai magyarázatát.

A Kiotói Egyetemen Gert van Tonder, valamint a kiotói kutató, Michael J. Lyons nemrég úgy vélekedett, hogy a sziklák egy fa tudatalatti képét mutatják. A sziklák nézésekor ez a kép nem látható tudatosan; a kutatók azt állítják, hogy a tudatalatti elme képes meglátni a sziklák közötti finom asszociációt. Úgy gondolják, ennek köszönhető a kert nyugtató hatása.

Zen kert :

A japán sziklakertek nyugaton Zen kertként váltak ismertté. Ezt a szakkifejezést talán 1935-ben Loraine Kuck amerikai írónő használta először „100 kiotói kert” (100 Gardens of Kyoto) című könyvében, és azóta a japán nyelv is átvette (zen niwa). A zen kertek kifejezést ma már a naturalisztikusan beültetett, sziklás tájakra is használjuk. Ilyet látunk a jobboldali képen is, amely egy kis zen kert a San Franciscó-i Golden Gate Park Japán Teakertjének része. Ebből a nézetből nem látszik az a számos nagydarab sziklatömb, melyek a sziklaágy baloldalán helyezkednek el, bokrokkal körülhatárolva.

Bár a japánkert kifejezés hallatán leggyakrabban békés, gyönyörű helyekre gondolunk, melyek kikapcsolódást jelentenek a mindennapi életből, japánkerteket más céllal is terveznek. A legtöbb kert csendes elmélkedésre bátorítja a látogatót, de némelyiket ritka növényfajok vagy érdekes formájú kövek bemutatására hozták létre.

A sétakertekben (kaijú-siki) a látogatónak végig kell sétálnia a kerten, hogy teljes mértékben élvezhesse szépségét. Előre megtervezett út viszi végig a sétálókat a kert minden egyes részén. Egyes helyeken egyenetlenre tervezik a talajt, hogy az embernek a lába elé kelljen néznie, és amikor újra felnéz, szép dísz vagy látvány ötlik a szemébe – ezt a tervezésmódot hívják „az elrejtés és megmutatás elvének”, és célja a látogató felvidítása.
A köveknek a japán legendák szerint lelkük van, ezért tisztelettel kell bánni velük. Kövekből alakítják ki a kertek ösvényeit és hidait. Kövek jelképezik a hegyeket is, ahol igazi hegyek nincsenek. Mindig páratlan számú követ helyeznek el egy csoportban, leggyakrabban háromszög alakzatban.
A vízforrásnak a japánkertben a természet részének kell tűnnie, ezért a hagyományos japánkertekben nincs szökőkút. A patakokat kanyargósra tervezik, hogy természetesnek és nyugalmat árasztónak tűnjön. A lámpást gyakran a víz mellé helyezik, hogy együtt jelképezzék a
jint és a jangot, a tűz és víz hagyományosan férfias, illetve nőies jellegét.
Egyes kertekben száraz tó- vagy patakmederrel, esetleg kövekkel kiképzett „vízeséssel” képviseltetik a vizet. Ennek nem csak az lehet az oka, hogy ott a valódi víz használata valamilyen akadályba ütközik, hanem ha filozofikus igényű, meditálókert létrehozása az elsődleges cél, akkor esetleg szimbólumokkal helyettesítik a vizet. Ilyenkor kavicsok jelentik a vizet, kavics- vagy homoktertítés jelenti a víztükröt, amelybe a víz hullámzását érzékeltető vonalakat húznak.
A harmadik fontos elem egy japánkertben a zöld növényzet. A hagyományos kertekben kevés a szín, ezért kevés virágot ültetnek; a színes virágokat gyakran a bejárat közelében helyezik el. Egyes növények, például a
juhar, más-más évszakokban más-más színt adnak a kertnek.

Kép

 

 

 

A mappában található képek előnézete Japán ház és kertjei

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.